2016. már 17.

Náirólf

írta: Hálomlábú Kobla
Náirólf

phpto by morpho Mottó: „Keshedt, vigyorgó arc tekint, rám a rossz tükörből,tompák a szagok, máz a szín, és a csend csörömpöl” Bereményi Géza Amikor minden összeomlik, amikor minden mindegy, akkor az ember, illetve ami maradt belőle megpróbálja kizárni magát a valóságból. Ez persze egy gyáva…

Tovább Szólj hozzá

morpho (morpho)

2016. már 13.

Szoba kilátással

írta: Hálomlábú Kobla
Szoba kilátással

Fotó: Fecher Ágnes „Ellenkező esetben kénytelen vagyok megtenni a szükséges lépéseket.” Már akkor sejtette mi van a levélben, amikor még ki se bontotta. Nem is tudta hirtelen miért akart megbizonyosodni a boríték vészjósló beltartalmáról. Az ilyen gyanúsakat általában olvasatlanul bepakolta egy…

Tovább Szólj hozzá

hk Fecher Ágnes (morpho)

2016. már 06.

Függőhíd

írta: Hálomlábú Kobla
Függőhíd

Fotó: A. Fehér Vera Senki sem emlékezett már rá, hogy ki építette az átjárót. Elfelejtettük, hogy mi akartunk átmenni a mezőre, vagy az akácos jött volna hozzánk. Úgy látom, a tüskék közösek maradtak, a korhadást ők bírták jobban, az árok pedig csak mocskosabb lett és gazzal telibb. Az is lehet,…

Tovább Szólj hozzá

vi (morpho) A. Fehér Vera

2016. feb 28.

Költözés

írta: Hálomlábú Kobla
Költözés

Fotó: Birtalan Zsolt A huszonhatodik költözése volt. Pont ezért mindig nagyon óvatosan járt el a tárgyak felhalmozásában, azaz mindentől azonnal megszabadult, ha annak jelenlétét feleslegesnek ítélte. Így aztán volt két pár zoknija: az egyik a lábon, a másik a szárítókötélen. Ingből viszont három,…

Tovább Szólj hozzá

vi (morpho) Birtalan Zsolt

2016. feb 25.

Kettős látás

írta: Hálomlábú Kobla
Kettős látás

Fotó: Varga Imre A párhuzamos valósággal az a baj, hogy a végtelenhez képest is távolabb érnek össze. Itt vagy te és itt vagyok én. Árnyékom vagyok önmagamnak. Elbújva, a nemespenész egyszerűségben. Ez jól van így vagy nincsen jól, lényegtelen. Mi a lényeges, kérdezhetnéd. Minden körülmények…

Tovább Szólj hozzá

vi pihe Varga Imre (morpho)

2016. feb 18.

Kiáltás

írta: Hálomlábú Kobla
Kiáltás

Fotó: A Fehér Vera Két grappa és három sör után Istennek képzelte magát, aki rájött: elcseszte a teremtést.  Tehát mindent törölni kell, hogy tiszta lappal kezdhesse újra.  Aztán megivott egy Unicumot, és akkor már négykézláb röhögött a transzcendens képzelgésein, és biztos volt benne: ő a…

Tovább Szólj hozzá

(morpho) A. Fehér Vera

2016. feb 04.

Sárkány

írta: Hálomlábú Kobla
Sárkány

Fotó: Nagy Krisztián - No mi az kisunokám, mi a baj? - Elromlott egy kicsit, de már tudom… - Add csak ide, jól megnézzük. - A vezető gyűrű valahogy elpattant… - Neeem. Nézd csak, ott van egy ilyen gyűrű, na az romlott el. - Igen tudom, és arra gondoltam, hogy a kulcs… - Azt hiszem tudom a…

Tovább Szólj hozzá

vi hk Nagy Krisztián (morpho)

2016. jan 24.

Lakókocsi

írta: Hálomlábú Kobla
Lakókocsi

Fotó: Aknay Csaba Azt gondolta, roppant vicces lesz a város szélén petrocellizni a lakókocsival. Hamar elterjed majd, hogyan lehet őt újra megtalálni. És így talán a haverok is jobban megértik, hogy mi az üzenet. Hogy nem kellenek felesleges körök. Ha nem akarnak kijönni az irodába, nem jönnek.…

Tovább Szólj hozzá

vi pihe Aknay Csaba (morpho)

2016. jan 21.

Beszélgetők

írta: Hálomlábú Kobla
Beszélgetők

Fotó: Nagy Krisztián Jean Mermoz  - Amikor zuhan a gép – mondta a férfi, miközben lassan fújta ki a füstöt – az ember önmaga legjobb barátja lesz. Mélységes csend honolt. A cigaretta és a kávé illata egybefonódva alkottak fanyar illatot.  Még egy kővér mókus is megállt elgondolkodva a tölgyfán,…

Tovább Szólj hozzá

vi hk Nagy Krisztián (morpho)

süti beállítások módosítása