Fotó: Varga Imre   Amikor elindult épp, hogy rügyezni kezdtek a fák.  Kivéve persze a fügefát, mert annak még heteken…

                                                                                                              Fotó: Varga Imre Valamikor régen azt mondta, hogyha bizonyos keretek között mozgunk, akkor minden úgy fog menni, mint a…

Fotó: Varga Imre Platón ránk hozta a frászt a barlanggal és az árnyékkal, de mi semmiből sem tanulunk, és a komfortosnak érzett egérlyukunkba, további gödröket hozunk létre, ahova csak rézsútosan süt be a nap, nyomasztó árnyképeket vetve a falra. Tény nem mindentől várható el olyan világraszóló…

                                                                                                              Fotó: Varga Imre A vitorláson utazók, szigorúan márkás, kék, fehér, piros cuccokkal, mezítlábra húzott kékesszürke…

Fotó: Varga Imre Lehet, hogy mindenhol húslevest főznek ebédre? A nyitott ablakokon ömlik ki a zsíros lészag. Hozzá mindenhol üvölt a rádió, híreket mondanak vagy vicces történeteket valami érthetetlen nevű országokból. Anyu is főz, biztos nálunk is húsleves lesz, pedig…

Fotó: Varga Imre Nem mertem Ramizra nézni, inkább lehajtott fejjel szedegettem a poharakat és a koszos tányérokat. A szemem sarkából láttam, ahogy lemondóan kergeti a beszabadult madarat. Mozdulataiban benne volt a vereség elfogadása és mindaz, ami ezután jön. Tudtam, hogy kalandos…

Fotó: Varga Imre Eszmélésem pillanatától itt van velem. Idegesítő, hogy mindig ő dönti el, mit csinálunk, én csak loholok utána és próbálom követni az eseményeket. Különösen utálom, mikor ezt a fém sínt a lábára csatolja. Ilyenkor én is hülyén eltorzulok. Egyébként is…

Fotó: Varga Imre - Jó napot kívánok! Segíteni jöttem. - Ki maga? Jó napot! - Nem lényeges. - Mit akar? - Szeretném, ha elengedné a kedves neje karját. - Látja azt a gyűrődést a blúzának az ujján, a könyöke felett? - Igen. - Én csináltam. Kellett hozzá minden erőm, de sikerült. - Szép lett. -…

Fotó: Varga Imre Még egy vonás, és végleg elromlik. Ez, a harmincadik is mehet a kukába. Úgy kezdődik, hogy minden világos, hogy honnan hová, hogy mi fekete és mi fehér. A feladat egyszerű, lerajzolni a tolvajt, aki lerántott egy táskát egy öregasszony válláról. Az a…

Fotó: Varga Imre   Egy végtelenség óta próbálom elérni a kezét. Látom, ahogy hatalmas ősz szakálla és dús haja lobog a maga keltette kozmikus szélben. Ahogy itt heverek az oldalamon, érzem, hogy valami van a másik kezemben, egy fadoboz húrokkal. Újra nyúlok az öreg felé. A…