Fotó: Fecher Ágnes „Ellenkező esetben kénytelen vagyok megtenni a szükséges lépéseket.” Már akkor sejtette mi van a levélben, amikor még ki se bontotta. Nem is tudta hirtelen miért akart megbizonyosodni a boríték vészjósló beltartalmáról. Az ilyen gyanúsakat általában olvasatlanul bepakolta egy…

photo by morpho Minden áron bújócskát akartak játszani. Egy baromi nagy téren. Próbáltam felkínálni helyette a mozit, a fagyit, a vidámparkot, a csocsót, az ugrálós izét, játszóházat, táncházat, horrort, gokartot, animációs filmet, Disneyt, Spielberget, Attenborough-t, Kudlikjulit, kiállítást,…

Fotó: A.Fehér Vera Mint vadlovak a prérin úgy vágtatott. Mindig futásban volt, és prüszkölt mindenre, mint a szájába szorult zablára a kényeskedő paripa. Szüntelen arról beszélt, hogy a lelke csak félig ember. A másik fele állat. Így aztán alig szólt egy szót is, ha dühös lett kidobálta a ruháimat…

Fotó: Nagy Krisztián - No mi az kisunokám, mi a baj? - Elromlott egy kicsit, de már tudom… - Add csak ide, jól megnézzük. - A vezető gyűrű valahogy elpattant… - Neeem. Nézd csak, ott van egy ilyen gyűrű, na az romlott el. - Igen tudom, és arra gondoltam, hogy a kulcs… - Azt hiszem tudom a…

Fotó: Birtalan Zsolt A terv az volt: kimegy az Ellis Islandre. Nem sok meggyőződéssel alkotta meg ezt az elképzelést, de tartozott vele. Magának. Többek között. Már útközben felmerült benne, hogy szívesebben lődörögne minden különösebb cél nélkül. De erőt vett rajta valamiféle kötelességérzet, de…

Fotó: Nagy Krisztián Jean Mermoz  - Amikor zuhan a gép – mondta a férfi, miközben lassan fújta ki a füstöt – az ember önmaga legjobb barátja lesz. Mélységes csend honolt. A cigaretta és a kávé illata egybefonódva alkottak fanyar illatot.  Még egy kővér mókus is megállt elgondolkodva a tölgyfán,…

photo by morpho Okos emberek azt mondják, hogy valójában már akkor eldöntöttünk egy cselekvést, mielőtt az tudatosul bennünk. Úgy érzed, még a mozdulat előtt vagy, gondolkozol rajta, körbejárod a lehetőségeket, mérlegre teszel ezt azt, hümmögve vizsgálod, de valójában már eldöntetett. És nem lehet…

Fotó: Nagy Krisztián Emelet Valami perverz önkínzó vágy vitte fel a várba mindennap. Padláslakásban lakott. A negyedik emelet felett. A lépcsők gonoszul és kíméletlenül kígyóztak, és már az első emelet után úgy érezte, csakis a mennyországba végződhet ez a felfelé való szuszakolódás. A lábai…

Fotó: Varga Imre Kinézni az ablakon az éjszaka fényeire, olyan mintha lopva meglesnénk a világ lelkének titkait. Ebben persze van valamiféle tiszteletlenség, mert mindenkinek joga van rejtélyesnek tűnni. És mikor lehetne a legalkalmasabb felfedni a város valódi énjét, mint a sötétség és a…

Fotó: Tóth Illés „Közétek megyek, rendet kell tegyek az ti fejeitekben” - mondta az Úr mikor tele lett velünk a. „Általléptem én a homályosság paravánját, melyet az ti kezeitek szégyenített tollal, filccel és filctollal” - gondolta a Teremtő, miközben csömörtől égő…