Fotó: Nagy Krisztián Minden a miénk! Minden a miénk! Buksi még nem tudja. - Sajnos nem tudom már érthetőbben kifejezni, hogy mennyire szeretlek. - És, hogy mennyire gyűlölöd magad. - Ne kezd megint ezt az ezobiopszchiho baromságot. Hülyeséget beszélsz. - Hát persze. - Ne gyertek! - Hová? -…

Fotó: Birtalan Zsolt A kopaszodásnak induló úr, a fekete öltönyben, sietve haladt el a kockaépület előtt, amelynek egyhangúságát csupán a tetőn pöffeszkedő hófogók törték meg. A kopaszodásnak induló hófogók törték meg a fekete öltöny egyhangúságát, amely sietve haladt el a kockaépület előtt. A…

Fotó: A. Fehér Vera A piros porcelán disznó túlélt hat költözést, számos családi veszekedést és egy általános nagy anyagi csődöt, amikor még a nagymama nászajándékba kapott kávéskészletét is zaciba kellett vágni. Szerencsére a piros porcelán disznó beesett az íróasztal mögé és így megúszta a…

Fotó: A. Fehér Vera Senki sem emlékezett már rá, hogy ki építette az átjárót. Elfelejtettük, hogy mi akartunk átmenni a mezőre, vagy az akácos jött volna hozzánk. Úgy látom, a tüskék közösek maradtak, a korhadást ők bírták jobban, az árok pedig csak mocskosabb lett és gazzal telibb. Az is lehet,…

Fotó: Birtalan Zsolt A huszonhatodik költözése volt. Pont ezért mindig nagyon óvatosan járt el a tárgyak felhalmozásában, azaz mindentől azonnal megszabadult, ha annak jelenlétét feleslegesnek ítélte. Így aztán volt két pár zoknija: az egyik a lábon, a másik a szárítókötélen. Ingből viszont három,…

Fotó: Varga Imre A párhuzamos valósággal az a baj, hogy a végtelenhez képest is távolabb érnek össze. Itt vagy te és itt vagyok én. Árnyékom vagyok önmagamnak. Elbújva, a nemespenész egyszerűségben. Ez jól van így vagy nincsen jól, lényegtelen. Mi a lényeges, kérdezhetnéd. Minden körülmények…

Fotó: Fecher Ágnes Porból lettünk. Mi is és ez a kurva körtér is. Ennyire futja. Istentől és a tanácstól, vagy ahogy most hívják, Tanáts. Élén a Tanátselnök, mögötte a Tanátsadói. Megyek a hivatalba, hogy tudjanak rólam. Tudják, hogy vagyok. Hogy még vagyok. Látom az árnyékomon, hogy még nincs dél,…

photo by morpho Minden áron bújócskát akartak játszani. Egy baromi nagy téren. Próbáltam felkínálni helyette a mozit, a fagyit, a vidámparkot, a csocsót, az ugrálós izét, játszóházat, táncházat, horrort, gokartot, animációs filmet, Disneyt, Spielberget, Attenborough-t, Kudlikjulit, kiállítást,…

Fotó: A.Fehér Vera Mint vadlovak a prérin úgy vágtatott. Mindig futásban volt, és prüszkölt mindenre, mint a szájába szorult zablára a kényeskedő paripa. Szüntelen arról beszélt, hogy a lelke csak félig ember. A másik fele állat. Így aztán alig szólt egy szót is, ha dühös lett kidobálta a ruháimat…

Fotó: Nagy Krisztián - No mi az kisunokám, mi a baj? - Elromlott egy kicsit, de már tudom… - Add csak ide, jól megnézzük. - A vezető gyűrű valahogy elpattant… - Neeem. Nézd csak, ott van egy ilyen gyűrű, na az romlott el. - Igen tudom, és arra gondoltam, hogy a kulcs… - Azt hiszem tudom a…