Balaton  –  photo by morpho

- Na, már a Nap sem süt, fázom.

- Szeretem a naplementét, mindig szép zárása a napnak.

- Semmi kifogásom a romantika ellen, de jobb lenne bent a meleg hallban, ilyenkor már hideg van idekint aludni a csillagok alatt.

- Ó, a csillagok, azok a fényes égi lámpácskák, mindig megmelengetik a lelkem.

- Én meg épphogy fázom tőlük. A szél is feltámadt, még csak ez kellett, teljesen átfagyunk!

- Érzed, milyen kellemes ez az illat? Az északi partról hozza a levendula mezők illatát a szél.

- Erről beszélek! Északi szél, hideg.

- Hozzád bújhatok?

- Na jó, nem bánom, de ne mocorogj sokat, akkor nem tudok aludni!

- Nézd a hegyek sziluettjét, csodálatos...

- Az, csodálatos. Hol a takaró? Volt ...

Fotó: Barbay Csaba  

Tizenkilenc évesen végre rászántam magam, hogy elolvassam Jókai Mór egyik súlyos és számos vélemény szerint unalmas tájleírásokkal tűzdelt regényét, az Aranyembert. Nem bírtam letenni.

Az utolsó cseppig felszürcsölt romantikus jelenetek, és az útkereséssel való azonosulás mellett egy életen át kísértő rémkép időnként hirtelen felmorajlik a tiszta fehér semmiségből, akárcsak a rianás. (szánakozva nézem magamat - nem merek még horrorfilmeket se nézni, gyenge idegzetem még egy szerencsétlen halálesetet sem bír el)

A bűvös szó: rianás.

Örökre belém égett a képzeletem által továbbgondolt lidércnyomás-szerű, jelenet: Krisztyán Tódort elnyeli a rianás. Szellemének árnya végigsuhan a ...

Fotó: Varga Imre  

Éjszakai busz 1993. Londonba indulok. Mellettem egy gyönyörű spanyol nő ül, aki, mint kiderül róla, valami keresztény szekta tagja. Egy mögöttünk ülő, mint utólag kiderül, külföldre szakadt hazánkfia közli velem, hogy ha ő így beszélne angolul, mint én, nem merne megszólalni. Útitársnőm lecsillapítja mérgemet, majd közli, hogy szerinte én vagyok Caligula reinkarnációja. Londonban megfelelt az angolságom, de se a szép hölgyet, sem a beszóló urat nem láttam többé.  
1995, Barcelonába igyekszünk fiaimmal. Ők még elég kicsik ahhoz, hogy meg tudjanak maguknak vackolni az ülések közötti folyosón és kényelmesen alszanak. Nekem csak ülés jut, ráadásul egy mögöttem ülő öreg pasi állandóan rákönyököl ...

Fotó: Fecher Ágnes

Z csapdában érezte magát ezen az amúgy csodás estén, aminek az élvezeti értékén jelentősen rontott a pultnál mellette álló rövidujjú kockás inges, bajszos agronómusnak kinéző agronómus. Már fél órája hallgatta a különböző talajszerkezeteket és az ásványi anyag tartalmat taglaló, a műtrágyázás és permetezés kontra biogazdálkodás és neutrális terméshozam-növelő módszerek kontextusába helyezett kiselőadást. És unta. Nagyon unta.

K szedte össze valahol ezt az idiótát, erőszakkal odacipelte magukhoz, majd eltűnt a tömegben és Z-nek, aki ma furcsamód gyengének érezte magát, nem volt ereje félbeszakítani a monológot, maradt a kétségbeesett várakozás, de K csak nagy sokára bukkant elő újra, ...

Parlament előtt  –  photo by morpho  

Tüntess-el!

A nagy tüntetések idején sokaknak nyoma veszett. Az utcákra csak a legbátrabbak merészkedtek ezekben a hetekben. Én egész ősszel szobám ablakából figyeltem a vonulókat, onnan kiabáltam, mikor alattam hömpölygött a tömeg, hogy: Le a fejekkel, és fel a fejjel elnyomottak!

A hatalmasok hatalma sok. Idővel az eltűnések ijesztő mértéket öltöttek.

Tavaszra már olyan üres volt a város, hogy egy kiadós tüntetés megszervezése két hétbe telt. Elmagányosodott férfiak és nők botorkáltak a tereken, utcákon, párjukat keresve, öklüket rázva az ég felé, a föld felé.

Csak én nem lettem magányosabb. Mindig is egyedül voltam, ezen nem változtattak az elmúlt hónapok eseményei. ...

Fotó: Aknay Csaba  

Na, én léptem, abba fejeztem. Nem fogok ezeknek szövegelni hiába. De ki ültet fát vakablak elé? Hiába könyörögnek majd, hogy menjek vissza. Azt se tudják, hogy mi az, hogy struktúra. Így hogy fogjak neki? De ki ültet fát vakablak elé? Ha képtelenek tanulni, hogy tanulhassanak, mire megyek velük? Lusták és érdektelenek. Csak alibiznek. Nem lesz ebből felemelkedés. Fogalmuk nincs a rendszerről. Ha nem látják be, hogy én hozom a fényt, ha nem hagyják, hogy átjárja őket, hová juthatunk? Megmondom én, sehová. De ki ültet fát vakablak elé? Ha ismernék a szót, hogy ambíció… akkor talán. De én nem vagyok szótár. Ezt a sötétséget, ide reflektor sem lenne elég. Azt se tudják, hogy mit nem tudnak. Ha a retinájukra ...

Fotó: Aknay Csaba  

Pontosan emlékezett erre az udvarra. 1932. július 18. Négy nappal a nagy francia forradalom után. Az volt az első. Pontosan emlékezett. Egész éjjel nem aludt.Kicsit remegett a keze, kiszáradt a torka…hát el lehet egy ilyet felejteni? Akkor még persze okkersárga volt a vakolat, és a lábazatot fehérre meszelték. Nagy a változás persze, de valahogy mégis itt van a levegőben minden egyes elejtett sóhaj, minden elnyomott kiáltás, minden feszült pillanat. A negyvenes évek, hohó! Azok voltak ám csak a szép idők! Azokkal a kakastollas sipkákkal, meg a katonaszökevények.. Nem lehetett mondani, hogy unatkozott volna. Tíz évvel később ugyanazok a gyerekek már bőrkabátban, nagy csajkákkal jártak. Egyik-másik a szeme láttára ...

Nagykörút –  photo by morpho

Többen figyelmeztettek, tartsam a szám, és még a gondolataimat is fékezzem, mert egy ásatás veszélyes dolog, és ma itt bármi megtörténhet. Lássuk be, elég őrült ötlet mindenhova ciroksöprűt hordani, és azt sem értem, minek kellett az a rengeteg sötét köpeny. Kicsit furcsa volt, a társaságban miért hívja mindenki azt a delejes tekintetűt Babának, minek beszélnek annyit holmi vasorrokról, és miért olyan fontos, hogy valaki keleti vagy nyugati, fehér vagy fekete, jó vagy rossz, netán egyenesen gonosz. Annak sem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, hogy legtöbbjük tükrökről, örök fiatalságról, földöntúli szépségről hadovált. A műszak végére ezek a furcsa szerzetek valami mormogással ...

Fotó: Barbay Csaba

A zenekart nyolcan alapították. Még a középiskolában kezdtek együtt zenélni. Hetekig vitatkoztak azon, hogy mi legyen a banda neve, de képtelenek voltak megegyezni. Még a Vape-band húzta legtovább, de a zongorista annyira ellene volt, hogy végül elvetették. Az első sláger nagyot szólt. Még az iskolai rádió is lejátszotta egyszer. Na, jó, a végét lekeverték, mert be kellett mondani a kosárlabda eredményeket. A pozanos viszont annyira felkapta a vizet, hogy kilépett. Igazándiból senki sem értette, hogy miért a zenekarra haragszik, de aztán beletörődtek. Az első komolyabb buli a hálaadási ünnepségre volt meghirdetve, de a pulyka megbetegedett, és végül ugrott az egész. Ekkor lépett ki a bendzsós és a klarinétos. Nem ...

Fotó: Puskás Erzsi

A pók már a régi szódásszifon árnyéka köré is hálót szőtt. A konyhában egymáson tornyosodtak az mosatlan tányérok.  A bögrék hatalmas kupacban lógtak ki a mosogatóból.  A konyhakövén pedig vastagon állt a kosz, mintha legalább tíz éve nem mosta volna fel senki, pedig csak alig három volt az .

A férfi szeretett ott üldögélni. Kitartóan figyelte a kis pók szorgos tevékenykedését. Órákon keresztül. Közben azon gondolkodott, ha az időt is be tudná hálózni az ipse, akkor egy percig sem kellene tovább rettegnie az öregedéstől, hanem boldogan kiállhatna az ablakba azt kiabálva: a múlt iránytűje eltörött, a múlt iránytűje eltörött.   

má

...